Teher
Voltatok már úgy, hogy valami akkora teherként nehezedett az életetekre, hogy az már nyomasztó, és tudtátok, hogy meg kéne csinálni, de annyira nem volt hozzá kedvetek, hogy neki sem álltatok, míg csak a körmötökre nem égett???? Hát én most így vagyok a szakdolgozatommal. Le vagyok maradva, az idő megy, a dolgom rengeteg lenne vele, mert kutatást is kéne végezni, de mégis...alig visz rá a lélek, hogy egyáltalán haladjak vele.
Már millió időbeosztást csináltam, aztán sosem jött össze. Egyszer azért, mert vasalni kéne, egyszer meg azért nem vasaltam, mert szakdolit kéne írni. Mi a fene van velem??? Mi ez?? Téli depresszió?? De ez a tavaszi szemeszterben is így van velem! Vagy teljesen meg vagyok zakkanva?? Vagy sima depressziós vagyok? Na, mindegy, ha agyilag kakukk, akkor kakukk....vagy mégis írjam meg, annál hamarabb szabadulok??? Bizonyára így van... de akkor neki kéne kezdeni, azaz folytatni, mert azért már elkezdtem.
Ez csak egy érzelmi, értelmi eszmefuttatás...válasz nem nagyon érkezik....vagy csak nem hallom...vagy???
Biztosan valami bölcset kellene tanácsolni,de én azt nem tudok:) Én sajnos mindig mindennel így vagyok,az utolsó pillanatra hagyom...tudom,hogy rossz,tudom,hogy mindig lelkiismeret-furdalást okoz,mégis. De azért mindig készen van időben:)) Tehát,neked is el fog készülni:)))
VálaszTörlésHa ez téged vigasztal, hát nem vagy egyedül...csakhogy én nem a szakdolgozatot halogatom.
VálaszTörlésÉs tényleg, azért mindig , minden elkésszült időre itt is :)
Úgy látszik ,a lelkiismeretfurdalás nekem is kisérőm :))
Ibolyám, kitartás! Szánd rá magad minél gyorsabban, aztán már túl leszel rajta, olyan jó lesz utána!!! Én is így voltam mindenféle dolgozat írás, diploma munka előtt!
VálaszTörlésDe utána rettentő jó érzés, hogy sikerült és túl vagyok rajta!
Sok puszi Neked!Fogj bele gyorsan! Most!