Fura dolog ez a számítógép, meg blogozás, meg minden...
A főiskolai csoporttársaimmal így tartjuk a kapcsolatot, a fiammal, aki Pesten tanul, ezen keresztül beszélgetek, az orvosnak e-mailban küldjük a gyógyszerlistát, a kóruspróbai hiányzásomról ezúton tájékoztatom a vezetőt, képek mennek családon belül, barátoknak, ismerősöknek, és most ez a blog...Olyan csodákat lát az ember lánya, hogy hihetetlen. Szebbnél szebb dolgokkal, tárgyakkal, stílusokkal találkozom, mióta bekapcsolódtam ebbe a világméretű "játékba". Sosem hittem volna, hogy valaha ezt fogom csinálni. Arra inspirál, hogy kipróbáljam magam újra, az idők folyamán megtanult, de kissé megrozsdásodott technikai tudásomat, hogy elővegyem tudatom legmélyéből az alkotás örömének rég elraktározott érzését...férjem halála óta nem igazán van, volt kedvem bütykölni.. de most van.
És ha keveset is, de minden nap teszek valami ilyesmit, és ez örömmel tölt el.
Köszönöm mindenkinek, akinek blogja van, kicsi és nagy blognak, egyszerűnek és pompásnak.
Aki pedig a blogszerkesztés technikai részében segített, annak külön köszönöm. Itt ül mellettem, és roppant büszke rám, hogy meg tudom csinálni...ő az, aki összeszedi életem szélfútta szénakazlát, összerakja, és csak azt szeretné, ha boldog lennék...ezer köszönet..