Háttér

Rendszeres olvasók

2011. 01. 29.

DÍJ
Mi lehet az oka? Nem tudom. Napokkal ezelőtt megkaptam ezt a díjat, még ki sem hült a kezemben, már továbbküldtem. Olyanokat kerestem, akik viszonylag kevés követőjük van. Az előző díjamra sem kaptam választ senkitől, amit kaptam, abban is az van, hogy köszöni, de már kapott egyet. Én ezt nem értem. 
Több lehetőség is szembe jutott. Talán nem nézik meg a blogjukat, csak mondjuk hetente egyszer. Ez esetben rendben van a csendben maradás. Vagy talán átmenetileg nincs internetük, amely esetben szintén ok. Ha meg mindkettő van, akkor nem érdekli őket? Vagy nem akarnak belépni az én oldalamra? Mindez nem baj, csak annyit azért elvárnék, hogy megmondja korrekt módon, hisz senki nem a díj miatt készíti a blogját. Engem boldoggá tesz, az alkotás örömét újra átélni, melyet egy nagy tragédia miatt nem volt kedvem folytatni...Azt azonban sehogy sem tudom elfogadni, hogy szóra sem méltatnak. Ez rosszul esik, szerintem nem csak nekem, mindenki így lenne vele. Így aztán kérem, hogy aki díjra engem érdemesnek tart, írja meg, adja át, de én nem küldöm tovább, mert nincs értelme. Én is így fogok tenni. 
Mindenkinek köszönöm, aki szerény kis blogocskámat megnézi, és el-elgondolkodik rajta. Ahogy látom, sokan vannak, akiknek a hivatásuk a hobbijuk is. Ezt nem lehet összehasonlítani azzal, amit én csinálok, amatőr szinten, csak a létrehozás öröme miatt. Amit elkészítek, az azért általában jól sikerül, ha nem, akkor kijavítom, és akkor teszem csak fel a blogomra. Szerencsére, különbözőek vagyunk, mindenki mást szeret, és elismerem a profi munkát, még egy kicsit irigykedek is rá :). Szeretem, hogy kinyithatom a világot, a világomat, és hasonló habitusú emberekkel találkozhatok. Ez a dolog azonban kissé megkeseríti az örömöt. 
Ne keserítsük el egymást, hisz anélkül is van elég baj a világban!

3 megjegyzés:

  1. Ibolya,ne add fel! Van közöttünk rendes is:)))

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Ami a Te feladatod volt azt szívvel-lélekkel megtetted! Te csak örülj a díjnak, s ne vedd magadra a nem válaszolók gondját! Az maradjon csak az ő dolguk!
    Gratulálok a díjhoz, nem is tudtunk beszélgetni róla, amikor nálunk voltál,de maradjon meg benned az a szívbéli öröm, ami akkor átjárt!
    Puszi.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm mindkettőtöknek. Igazatok van, és tudom, hogy többen vannak, akik így gondolkoznak. És nem akartam feladni, csak....így ezeket gondoltam.

    VálaszTörlés