Háttér

Rendszeres olvasók

2011. 01. 06.

10.nap
Ma reggel is találtam örülni valót. Lassan vezettem, mert azon a szakaszon rossz az út, felhős is volt, kicsit még reggeli fényviszonyokkal. Az út mentén semmi fa, vagy bokor nem volt. Már messziről megláttam. Tétovázott. Lassítva közeledett, én is. Megállt. Én is. A másodperc tört része alatt meggondolta a dolgot. Rám nézett, át a szélvédőn, még tán a fülét is megbillentette. Csak figyeltem. Egyszer csak elindult. Két ugrással átszelte az utat keresztben, majd az árkot, és tovább, csak tovább. Amíg el nem tűnt a szemem elől, figyeltem, mosolyogva.S  mikor már a szív alakú fehér folt is eltűnt a távolban, elindultam én is. 
-Jó napom lesz-gondoltam- s ezt egy őznek köszönhetem.

1 megjegyzés:

  1. De jó :)))) rám is ilyen hatással vannak,gyakran találkozom velük.:)

    VálaszTörlés